Egy modern NVMe SSD adatlapján több ezer megabájtos másodpercenkénti írási sebesség szerepelhet, mégis előfordul, hogy egy nagyobb fájlmásolás néhány perc után látványosan lelassul. Elsőre ez hibának tűnhet, valójában azonban sok esetben a meghajtó felépítéséből következik.
Az SSD-k rövid ideig gyakran jóval gyorsabbak, mint amire tartós terhelés mellett képesek. Ennek egyik oka az SLC-gyorsítótár, a másik a NAND memória valódi írási sebessége, a harmadik pedig a hőmérséklet. A csúcsteljesítmény és a tartós teljesítmény ezért két külön érték, még ha a termékadatlap ezt nem is mindig hangsúlyozza.
Az SLC-gyorsítótár mesterségesen felgyorsítja az írást
A mai fogyasztói SSD-k jelentős része TLC vagy QLC NAND memóriát használ. Ezek egyetlen cellában több bitet tárolnak, ami növeli a kapacitást és csökkenti a költséget, de az írási folyamat bonyolultabbá válik.
A meghajtók ezért gyakran a rendelkezésre álló memória egy részét ideiglenesen úgy használják, mintha SLC lenne. Ebben az üzemmódban egy cella kevesebb információt tárol, ezért gyorsabban írható.
Amikor például egy 20 gigabájtos fájlt másolsz, előfordulhat, hogy az egész elfér ebben a gyors területben. A mérés ilyenkor látványos sebességet mutat, és a másolás végig gyors marad.
Ha azonban több száz gigabájtot írsz folyamatosan, a gyorsítótár előbb-utóbb megtelik.
A gyorsítótár után előjön a NAND valódi tempója
Amint elfogy az SLC-ként használt terület, a vezérlőnek közvetlenül a TLC vagy QLC cellákba kell írnia. Itt a sebesség jelentősen visszaeshet.
A különbség modelltől függően lehet mérsékelt, de olcsóbb QLC meghajtóknál akár nagyon látványos is. Egy SSD például indulhat több gigabájt másodpercenkénti sebességgel, majd tartós írásnál ennek töredékére lassulhat.
A helyzetet az is befolyásolja, mennyi szabad kapacitás maradt a meghajtón. Sok SSD dinamikus gyorsítótárat használ, vagyis az üres terület egy részét ideiglenesen SLC-ként kezeli. Ha a meghajtó majdnem tele van, ez a tartalék is kisebb lesz.
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz az SSD új állapotban hosszabb ideig tartja a magas sebességet, később pedig hamarabb lassul.
A DRAM nélküli SSD más ponton is spórol
Nem minden SSD rendelkezik saját DRAM gyorsítótárral. A DRAM nem azonos az SLC-gyorsítótárral: más feladatot lát el, többek között a meghajtó belső adatkezelését gyorsíthatja.
A DRAM nélküli modellek olcsóbbak és alacsony fogyasztásúak lehetnek, de bizonyos feladatoknál gyengébb teljesítményt adhatnak. Egyes NVMe meghajtók a rendszer memóriájának kis részét használják erre a célra, de ez sem minden helyzetben egyenértékű a saját DRAM-mal.
A különbség főleg akkor lehet feltűnő, ha sok apró fájlt kell kezelni, a meghajtó erősen megtelt, vagy hosszú ideig tartó vegyes olvasási és írási terhelés zajlik.
Egy játék betöltésénél vagy átlagos irodai használatnál viszont előfordulhat, hogy a felhasználó alig vesz észre különbséget.
A hőmérséklet is visszafoghatja a sebességet
A nagy teljesítményű NVMe SSD-k vezérlője jelentős hőt termelhet. Hosszabb írás vagy olvasás során a meghajtó hőmérséklete gyorsan emelkedhet, különösen szűk laptopban vagy hűtőborda nélküli asztali rendszerben.
Ha a vezérlő eléri a saját biztonsági határát, csökkenti a működési sebességet. Ezt hő miatti teljesítménykorlátozásnak nevezik.
Tipikus jel, hogy a másolás gyorsan indul, majd néhány perc elteltével visszaesik, később pedig hullámzó tempóban folytatódik. Ha a meghajtó lehűl, a sebesség ismét emelkedhet.
A jelenség különösen gyakori lehet:
- rosszul szellőző külső SSD-házban;
- vékony laptopban;
- hűtőborda nélkül használt gyors PCIe SSD-nél.
Ilyenkor nem biztos, hogy maga a NAND memória a korlát. Lehet, hogy egyszerűen a vezérlő próbálja megvédeni magát a túlmelegedéstől.
A benchmark és a valós másolás mást mérhet
Egy rövid sebességteszt sokszor még teljes egészében az SLC-gyorsítótárban dolgozik. Emiatt könnyen azt mutatja, hogy az SSD folyamatosan képes a névleges csúcsteljesítményre.
Egy több száz gigabájtos másolás azonban már feltárja a tartós írási sebességet is. Ezért ugyanaz a meghajtó benchmarkban kiváló, nagy biztonsági mentés közben pedig csak közepes eredményt adhat.
Vásárláskor érdemes külön keresni a tartós írási teljesítményre vonatkozó méréseket. A rövid teszteredmény önmagában kevés, ha rendszeresen nagy videófájlokat, lemezképeket vagy több száz gigabájtos adatcsomagokat kell mozgatni.
Nem minden felhasználónak számít ugyanannyira
Hétköznapi használatban az SLC-gyorsítótár általában jól végzi a dolgát. Programtelepítés, dokumentumok mentése, játékok indítása vagy kisebb fájlmásolás közben a meghajtó többnyire a gyors tartományban dolgozik.
A tartós sebesség akkor válik igazán fontossá, ha rendszeresen nagy mennyiségű adatot írsz egyhuzamban. Ilyen lehet a videóvágás, nagy biztonsági mentés, több virtuális gép kezelése vagy professzionális médiamunka.
Egy SSD tehát nem attól gyors, hogy a dobozán nagy szám szerepel, hanem attól is, hogy mennyi ideig képes azt a teljesítményt megtartani. A gyorsítótár mérete, a NAND típusa, a szabad kapacitás és a hűtés együtt határozza meg, mit tud valójában hosszabb terhelés alatt.
Fotó: Magnific
