Egy videó lehet 4K felbontású, mégis elmosódhat gyors mozgás közben, széteshet apró négyzetekre, vagy feltűnően szaggatottnak tűnhet. Máskor egy alacsonyabb felbontású felvétel kellemesebb és folyamatosabb képet ad. Ennek oka, hogy a részletességet nem egyedül a képpontok száma határozza meg.
A képminőséghez a felbontás mellett elegendő bitráta, megfelelő kodek és jól megválasztott képkockaszám is kell. Ezek nem egymást helyettesítő értékek: mindegyik más problémára ad választ. A felbontás azt mutatja meg, hány képpontból áll a kép, de nem garantálja, hogy ezekhez elegendő információ is jut.
A bitráta azt mutatja meg, mennyi adat jut a videóra
A bitráta azt fejezi ki, hogy a videó másodpercenként mekkora adatmennyiséget használ. Általában megabit per másodpercben adják meg. Minél nagyobb a bitráta, annál több információ maradhat meg a képről, bár a magasabb érték nagyobb fájlt és nagyobb hálózati terhelést is jelent.
A videótömörítés nem minden képkockát tárol teljes, önálló képként. A kodek megkeresi a hasonló területeket, és igyekszik csak a változásokat rögzíteni. Egy mozdulatlan beszélő, egyszínű háttér előtt viszonylag kevés adatból is jól ábrázolható. Egy gyors sportközvetítés, konfettieső vagy hullámzó vízfelület már sokkal nehezebb feladat.
Ha kevés a bitráta, a tömörítőnek el kell hagynia részleteket. Ennek látható következménye lehet:
- a kép négyzetes blokkokra esése;
- az arcok és hajszálak elmosódása;
- a sötét átmenetek sávossá válása;
- a fű, lomb vagy vízfelület összemosódása;
- gyors mozgás közben megjelenő zajos foltok.
Ugyanaz a bitráta nem jelent azonos minőséget minden videónál. Egy egyszerű prezentáció képe kis adatmennyiséggel is tiszta maradhat, míg egy részletgazdag játékvideóhoz vagy természetfilmhez jóval több adat szükséges.
A kodek dönti el, milyen hatékonyan használható fel az adat
A kodek a videó tömörítésének és visszafejtésének módját határozza meg. Nem egyszerűen a fájl kiterjesztéséről van szó: az MP4 például egy tárolóformátum, amelyen belül különböző kodekkel tömörített videó lehet.
Az elterjedt kodekek közé tartozik a H.264, a H.265, a VP9 és az AV1. Az újabb eljárások általában ugyanakkora képminőséget alacsonyabb bitráta mellett is képesek megtartani, vagy ugyanakkora adatmennyiségből részletesebb képet állítanak elő.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig a legújabb kodek a legjobb választás. Az újabb tömörítés:
- több számítási teljesítményt igényelhet;
- lassabban kódolható;
- régebbi eszközökön nem feltétlenül játszható le hardveresen;
- nagyobb processzorterhelést és fogyasztást okozhat;
- egyes vágóprogramokban nehézkesebben kezelhető.
Egy régebbi laptop például könnyedén lejátszhat egy H.264-es videót, miközben egy hasonló felbontású AV1-fájlnál akadozik. Ilyenkor nem maga a felvétel darabos, hanem a számítógép nem képes elég gyorsan visszafejteni.
A hatékonyabb kodek csak akkor jelent előnyt, ha a lejátszóeszköz és a szoftver megfelelően támogatja.
A képkockaszám a mozgás folyamatosságát befolyásolja
A képkockaszám azt jelzi, hogy a videó másodpercenként hány különálló képet tartalmaz. A 24, 25, 30, 50 és 60 képkocka másodpercenként mind gyakori érték, de eltérő látványt adnak.
A 24 képkockás felvételek a mozifilmekből ismert mozgásérzetet kínálják. Lassabb kameramozgásnál természetesek lehetnek, gyors oldalirányú pásztázásnál azonban láthatóbbá válhat az egyes képek közötti ugrás. Az 50 vagy 60 képkockás videó folyamatosabban jeleníti meg a sportot, a játékokat és a gyors mozgást.
A magasabb képkockaszám viszont több képet jelent ugyanannyi idő alatt. Ha a teljes bitráta nem emelkedik vele együtt, minden egyes képkockára kevesebb adat jut. Emiatt egy alacsony bitrátájú 60 képkockás videó részletei gyengébbek lehetnek, mint egy azonos bitrátájú 30 képkockás felvételé.
A képkockaszám növelése tehát nem ingyenes:
- nagyobb adatmennyiséget igényel;
- növeli a kódolási és lejátszási terhelést;
- rövidebb záridőt tehet szükségessé;
- gyenge fényben zajosabb képet eredményezhet.
A darabos mozgást ráadásul nem mindig az alacsony képkockaszám okozza. Ha a lejátszás közben képkockák maradnak ki, a mozgás szabálytalanul akad. Ez eltér attól a jellegzetes, de egyenletes mozgásérzettől, amelyet egy szabályosan rögzített 24 képkockás videó ad.
Az éles kép is akadozhat lejátszás közben
A videófájl képminősége lehet kifogástalan, miközben a lejátszás mégsem folyamatos. Ennek oka lehet, hogy a számítógép, a televízió vagy a telefon nem tudja időben feldolgozni az adatokat.
Gyakori szűk keresztmetszet:
- a kodek hardveres gyorsításának hiánya;
- gyenge processzor vagy grafikus vezérlő;
- lassú háttértár vagy hálózati kapcsolat;
- túl nagy bitráta;
- hibás vagy elavult illesztőprogram;
- a kijelző és a videó képfrissítésének rossz illeszkedése.
Egy nagy bitrátájú 4K videó hálózati lejátszásakor például hiába elég erős a processzor, ha a Wi-Fi nem képes folyamatosan továbbítani az adatot. Helyi fájlnál pedig az okozhat gondot, hogy a kodek visszafejtése kizárólag a CPU-ra marad.
A kijelző képfrissítése szintén számít. Egy 24 képkockás videó 60 hertzes kijelzőn nem osztható el teljesen egyenletesen, ezért bizonyos képkockák hosszabb ideig maradnak láthatók. Ez enyhe, szabályos döccenést okozhat, különösen lassú kameramozgásnál.
A három értéket együtt kell megválasztani
Nincs minden videóra érvényes tökéletes beállítás. Beszélgetős felvételnél fontosabb lehet a kis fájlméret és a széles körű kompatibilitás. Sportnál vagy játékvideónál a magasabb képkockaszám és bitráta válik hangsúlyossá. Archiválásnál pedig az eredeti részletek megőrzése lehet az elsődleges.
A jó beállítás mindig a tartalomhoz és a felhasználás módjához igazodik:
- Videóhívásnál a hálózathoz alkalmazkodó bitráta és az alacsony késleltetés számít.
- Filmnézésnél a hatékony kodek és a megfelelő lejátszási támogatás fontos.
- Sportnál az 50 vagy 60 képkocka segíti a gyors mozgás követését.
- Játékközvetítésnél egyszerre kell elegendő képkockaszám és bitráta.
- Vágásra szánt anyagnál a könnyen szerkeszthető formátum sokszor többet ér, mint a lehető legkisebb fájl.
A felbontás önmagában csak a kép rácsának méretét írja le. A bitráta határozza meg, mennyi részlet maradhat ezen a rácson, a kodek azt, hogy az adat mennyire hatékonyan használható fel, a képkockaszám pedig a mozgás időbeli felbontását szabályozza.
Egy jó minőségű videóban nem feltétlenül bármelyik érték a lehető legmagasabb, hanem a három beállítás megfelelő egyensúlyban van.
Fotó: Magnific
